...tanulom ezen utakat... járni, menni rajtuk... és bár sokfele ágaznak, néha egyik a fontos, máskor más kap nagyobb hangsúlyt, a fontos mégis a lépés, mely előrevisz... mert minden hétmérföldes út egy lépéssel kezdődik, de a lépés visz előre is, végig a mérföldeken... lassan, kapkodás nélkül... minden akadályt csak a maga idejében és csak akkor ha felbukkan...
...néha pedig a pihenés a fontos... ma már tudom. Mert ez az elmúlt hetek tanulsága... néha a pihenés visz előre... az is egy lépés az úton... és néha jó végigtekinteni a bejárt úton... megpihenni és visszanézni... talán így tisztázódik a fontossági sorrend...
Ezekkel a lépésekkel csatlakozom Anikó újabb játékához... megtaláltam a mantrámat... Más is keresett, nézzétek meg, mit találtak... magukban, elsősorban...
Bár hosszú az út és néha nagyon szétágazó, tégy egy lépést... előrevisz...
Pihenés után könnyebb a lépés:)/Ezt nem hagyhattam ki:)/További szép hetet számotokra!
VálaszTörlésMár nagyon hiányoztál!!! Örülök, hogy itt vagy ismét! :))
VálaszTörlésDrága Andikám! Annyira, de annyira hiányoztál, már aggódtam merre jársz, de már tudom hogy jó úton...
VálaszTörlésAndi, szeretettel üdvözöllek a játékban! Nagy lépést tettél :-) azzal, hogy megfogalmaztad, megírtad és megosztottad. Szép utat kívánok!
VálaszTörlésKreatívhit, ezt senki nem mondhatta volna szebben, nagy igazság, köszi, hogy megirtad...
VálaszTörlésTipitá, Nóri, nekem is hiányoztok, hiányoztatok...
Anikó, tudod, hogy szeretek nagyon játszani veled, mindig elgondolkodtató feladatokat adsz és én szeretek veletek együtt morfondírozni fontos dolgokon...
annyira édes az az aranyhajú kisember:)))
VálaszTörlésés mindíg eszembe jut ilyenkor, mennyi hittel, bizalommal lépnek ők az útra, mi meg sokszor már szinte előre megmondva dolgokat....