ezelőtt egy évvel érkezett egy levél a scrap.hu szerkesztőségéből, hogy a frissen debutált "mint a régi szép idők" házi praktikás kihívás házigazdát keresne, nem-e vállalnánk be egy kedves alkotótárssal... azt hittem kiszököm a bőrőmből... méghogy én??? sokáig nem is értettem, miért pont én... és természetesen bevállatam... egy éven át kihívtunk... hu, nagyszerű dolog volt egyeztetni Adrival, márcsak ezért is megérte... törtük a kobakunkat, összedúgtuk virtuális fejünket, hogy hogy s mint... aztán próbáltuk mi megvalósítani... elmentettem a levelezésünket, most nosztalgiából visszaolvastam... jókat derültem rajta... aztán, annyira örömködtünk minden feltöltött alkotásnak... az ötleteknek, megoldásoknak... sokszor gondolkodtunk előre, hogy vajon ha ez lenne a téma, melyek lennének a megoldások... és mikor azt hittem, hogy már mindent kimerítettem, ti bizonyítottátok be, hogy dehogy, megoldás rengeteg van... más is mint az enyém...
ültem az ágyban éjszakákon át és mérlegeltem... hogy lenne jó?... megszakadni nem szakadtam meg a nagy munkában és azt is világosan láttam, hogy mostanság csak a kihívás köt a scraphez (és mi lesz, ha még ez sem lesz?)... pedig milyen jó kis hobby... de lelkiismeretfurdalásom volt... aktívnak kéne lenni, kommentelni, fórumozni, blogokat olvasni, de ahhoz kéne még egy óra a 24 mellé, vagy még egy nap a hetedik után... arra gondoltam, hogy ezt más milyen jól, sokkal jobban csinálná mint én mostanság... és mivel többedszeri nekifutásra is így láttam a dolgokat, vettem egy mély levegőt és megírtam, amit meg kellett írnom... így lett bizonyos a bizonytalan... hogy bánom-e? néha igen... de tudom, hogy ez a helyes döntés...
és mint mondtam, eltelt egy év, egy eseménydús év... hihetetlen, hogy milyen hamar... és felkerült az újabb kihívás... és elkészítettem rá az oldalam... Isten tudja miért környékeznek mostanság e lányos színek (segítség!!!- Panni, mit tettél az anyáddal?)... lilában... és rájöttem, nagyon jó ez a szín...
kicsi Áronról... itt még alíg tudott járni... kicsi ember volt, a nagy út előtt... a fotót meglomoztam (remélem azért látszik, mert elég sokat vacakoltam vele... oszt mikor meghallottam, hogy a fotós levágta a széleit, hajam majd kitéptem... szegény biztos nagyon csodálkozott, hogy ilyen túlexponált képet, hogyan tudunk készíteni a mai világban... és tönkretette a lomomat... pedig már többször mordultam rá, hogy LEGYENSZÍVES A FOTÓIMAT ÚGY NYOMTATNI, AHOGY KÜLDÖM)... Sanyi, azt szokta mondani, hogy úgy szoktam kifejezni a nemtetszésem, hogy majdnem én kérek bocsánatot :(((... biztos, ez az oka... de gyűjtőgetem a hangerőt...
Kisember a nagy úton! Tetszik az oldal! Olyan jó Andis!! Itt is köszi az egy évet, amit a kihívással töltöttél. Át tudom érezni, milyen nehéz az ilyen döntés! De biztos jól döntöttél!!:))
VálaszTörlésAzért azt megnézném, hogy kiosztod a fotóst!:)
Annyira átérzem! Nekem sem jut messze annyi időm a scrapre, a blogokra, a kihívásokra, sajnos a barátokra sem, amennyit szeretnék. Ilyen a munkás élet, és a szépségei ennek is megvannak. A fotósnak meg mondd csak meg bátran!
VálaszTörlésKifejező kedves oldalt készítettél.
VálaszTörlésOh sajnálom...bitzosan nagyon nehéz döntés volt.
VálaszTörlésIgen..az a helyzet még kéne 1 nap mikor az ember feltöltődik, tanul és csak az imádott hobbijával foglalkozik...mert máshogy nagyon nehéz...
Az oldalad nagyon klassz lett, tetszik a színösszeállításod... nem semmi fotós bácsid van :D
Pontosan ismerem azt az érzést, amiről írsz és sajnálom, hogy így alakult, de igen, vannak döntések, amiket nem lehet kikerülni, meg kell hozni és aztán bele kell törődni.
VálaszTörlésViszont volt egy csodás alkotós éved, amire mindig szeretettel fogsz emlékezni és már ezért megérte
:-) pusziiii
ui: én nagyon jól el tudom küldeni az embereket melegebb égtájakra, ha kell segítség szólj! De csak is személyesen, telefonon és neten nem vagyok benne túl jó sajna, dolgozni kéne még rajta-hehe
♥Boldog nyuszit♥
VálaszTörlésboldog húsvétot és köszi mindent, nagyon sok jó percet szereztél nekem! kösziiiiiiiiiiii. :)
VálaszTörlés