ez itt az én hazám

megtalálni a helyed egy város életében, szerintem nem egy könnyű feladat. Főleg nem, hogyha az ember már többedszerre vág neki. Nem mondom, hogy rajongtam az ötletért, mikor kiderült, hogy Zilahra költözünk, igaz, ez is már rég volt. Talán nyolc éve. De követtem a férjecskémet és azt hiszem bármerre vitt volna, vele megyek. De egy új város volt, tele idegenekkel és nem utolsó sorban egy más vidék, más szokásokkal. De mostmár eltelt jópár év azóta. És azt is megszoktam, hogy hazámnak, otthonomnak nevezzem. És közben meg is szerettem. Emlékszem sokszor mondtam, hogy itt semmi gyökerem (rossz ha az ember nem tud kimenni halotaihoz, ha nem ismeri a város időseit... nekem ez mind fontos volt... tanulni bölcs emberektől, hallgatni ősrégi történeteket, életbölcseleteket...), aztán kitaláltuk, hogy gyökeret verhetek ténylegesen, ha körbe- és beültetem a házunkat virágokkal. És bár férjecském sohasem rajongott a szobanövényekért eltűrte, hogy újabb és újabb cserepek jelentek meg (csak úgy zárójelben megjegyzem, ma már ő gondoskodik átültetésükről és néha rám is szól, ha netán hanyagolnám gondozásukat)...
 Azóta több téren is verem a gyökereket... És úgy érzem, hogy igenis megtaláltam a helyem, magam... És megismertem a vidéket, kincseit és rejtett zúgait is... szóval, erről szól az oldal...

 Az oldal Mónika vázlata alapján készült, Nóri kedvencének oldalát figyelembe véve... Mikor megláttam a vázlatot, tudtam ezt nem lehet kihagyni. Jó kis vázlat. Köszönöm Nóri és Mónika!
 Mint ahogy a Bingo kártyákat is Altalenának!