képes(?) lapok

 az idén azt mondtam, nem készítek üdvözlőlapokat. Megveszem az üzletből mint bárki más, megírom és azt teszem postára... no, nem azért mert nem lenne kedvem papírt vágni. Nem, erről nincs is szó... csak annyira szeretnék már a decemberi albumnak nekiállni, valahogy úgy éreztem, hogy a képeslap csak hátráltatna a munkámban. Szóval, ezzel az elhatározással voltam. Megnyugodva, így igaz...
 De egyre több visszajelzés érkezett, hogy igenis várják az én egyedi képeslapjaimat és már nagyon kíváncsiak, hogy mit fogok az idénre kitalálni. Hogy már a díszhelyről le kéne venni a húsvéti lapomat és a karácsonyi még hiányzik... hogy a keresztanyám a tavaly olyan jót sírt a lapom fölött, hiányozna az idén, ha nem én ragasztgatnám a papírfecniket össze szeretettel... hogy valahol kukutyinfalván várják a diákok a lapomat, amit a tanítónénijüknek készítek, az alapján fogják a sajátjukat elkészíteni... Igazán meglepett a dolog, nem is gondoltam, hogy az én kis kezdetleges ajándékaim ilyen hatással vannak... ha nem lett volna az elhatározásom, talán sosem tudom ezeket meg... És meghallgatva ezen elejtett, meghatott és megható mondatokat, úgy éreztem túl kemény szívű lennék ha kitartanék eredeti elképzelésem mellett... Igy nekiálltam és bár sok kritikával illethetném saját lapjaim, egy biztos: nagyon mély érzelmek között születtek... a legkevesebb volt, hogy erre pár hajnalt rááldoztam...

 Szóval, itt vannak szépen sorjában... Persze egy még hiányzik, ő Tittinához ment a staféta keretén belül, és még hétpecsétes titok... Remélem nem sokáig...