őszi gondolatok

Aranybarna, napsárga, méregzöld, mézbarna, nyersfasárga, avarnarancs... ahogy beköltöztek ezek a színek a hétköznapjainkba és ahogy sűrűsödnek hosszú ősz hajszálaim, erősődik vonazalmam is őszi színek, illatok, hangulatok iránt. Így nem csoda, hogy az őszi szünetet többnyire kinnt a természet lágy ölén töltöttük. Sétálva, nézelődve, magunkba szívva az ősz hangulatát. Az idő is engedte. Rég volt ilyen hosszú, szép, meleg november. Igazi kirándulóidő, igazi kinnti tevékenységeknek.

Ez az ősz is tele van újdonságokkal. Panni végre megtanult egyedül görkorizni, bár még többet van a földön, mint a két lábán, hat kerekén. Matyinak fáramászós kedve hágott tetőfokára. A nadrágjait már két csoportba sorolom: fáramászós és nem-fáramászós... mert még mindig megtartotta jószokásos hanyagságát, és mindegy neki, hogy ünneplőben vagy sem, hisz a nadrág van az emberért és nem fordítva... Áron meg hozza a megszokott formáját, integet, elköszön és elindul egyedül, kis emberként nagy útjára. Csak győzzek utánna menni, körbe az ösvényen, babakocsival a nyakamban.

Az idén csatlakozott hozzánk a városi park új és rendkívül bátor lakója, egy mókus személyében. Ahányszor sétálni indulunk, mindig látjuk őt... gyűjti az almát, diót, mogyorót. És nagyon közel merészkedik az emberekhez. Így volt időnk, alkalmunk megfigyelni őt is... Elhatároztam lencsevégre kapom, de bár önmutogatós fajta, mégsem szereti a fotózásokat. Csak még azt nem tudja, hogy milyen kitartó vagyok. Előbb-utóbb úgyis elkapom. Ezt veheti igéretnek.

ezekről a pillanatokról szól legújabb szkreppes oldalam. Íme:



és mivel még mindig fonalas kihívás van a ""mint a régi szép időkben"-ben, egy zoknistoppolós részt is "varrtam"...