madarak és fák

... ez volt a neve annak a rendezvénysorozatnak, amin részt vettünk tavasszal Szentgyörgyön. Nagy örömünkre. Nem mondom, hogy egyszerű volt eljutni (két éjszakai utazás nekem, egyik Zilahra, a másikon vissza, muszályból), hajnali érkezés Brassóba, aztán kora déli rohanás Szentgyörgyön... de elértünk. Nagyszerű nap volt a gyereknek. Nemezeléssel indítottunk. Matyi készített egy madarat. Hu, milyen büszke még mindig rá (no, én is rá...). Aztán termésekből raktak ki szárnyasokat, festettek, színeztek, gyurmáztak. És az egész napot megkoronázták egy kincsvadászattal, aminek évek óta lelkes résztvevői vagyunk. Talán a képeken is látszik, hogy a verseny lényege, hogy megkeressük a nagy múzeumkertben az egyes fákra rejtett feladatlapokat (az idén stílusosan fák meghatározásait, képeit kapták a gyerekek, így mogyoróbokrot, tuját, tölgyet kerestünk), majd megoldják a feladatokat és a végén begyűjtsék a gratulációkat, nyereménykönyveket, szorólapokat és az elmaradhatatlan cukrokat (a cukrokról, nyalókákról egyszer már sikerült regélnem). No, ennyi az oldal háttértörténetéről.



Az oldal születésének apropója egy újabb kihívás, a "mint a régi szép időkben"-en. Az e hónapi feladat egy házi készítésű pecsét gyártása. Azt hiszem, fontosságát nem is kell hangsúlyoznom azoknak, kik nem egy kreatív bolt mellett (esetleg benne) laknak. Mint én is. Hogy ne áhítozzak szebbnél szebb pecsétekre, gondoltam jó, ha magam készítem el, azt amire épp szükségem lenne. Az eredmény nem nyerte el a tetszésem, de szerintem az ötlet jó, csak az ujjaim nem követték a szándékaim (vagy esetleg a festék nem volt megfelelő). Ugyhogy még próbálkozom. De azért megmutatom mire jutottam első nekifutásra. És ehhez egy kis leírást is mellékelnék.

Szóval vettem egy pár radírt, egy szikét, egy lapot, ceruzát. És a lapra rárajzoltam egy virágot.



Majd felvittem a virágot a rajzra, azaz rákapartam a grafitnyomot a radírra.



És a szikével szépen körbevágtam a virág kontúrját, vigyázva arra, hogy a ceruzanyom emelkedjen, domborodjon ki a radír síkjából. Mire minden tele lett a levágott darabkákkal, elkészült a pecsét is.



Nem is maradt más hátra, mint használni az újdonsült pecsétet. Jó tanácsként, immár tapasztalatból, nem száradó akrilfestékkel, hanem sokkal szebben mutat tintával. Persze levakarni már én sem tudtam. Igy így maradt. És még egy jó tanács (naná, hogy az is tapasztalatból, dehát a szamár a saját hibájából tanul): mivel kétszer forgatjuk meg a rajzolt formát (egyik tükörkép mikor a radírra visszük fel, másik mikor pecsétként használjuk), úgy rajzoljuk ahogy az oldalunkon szeretnénk, hgy megjelenjen.





Próbáljátok ki, tényleg megéri. Nagyon jó móka és bitos vagyok benne, hogy nektek sokkal jobban fog sikerülni.