maraton

A scrap.hu-n maratoni kihívássorozat volt, illetve még van pár óráig. Csatlakoztam, bár én magam sem hittem el, hogy képes leszek egy hét alatt 3 oldalt elkészíteni. Persze a kihívás nem egy hétig tartott, hanem én hanyagoltam annyira, hogy már csak egy hét volt hátra a határidőig. Valamikor a hét közepén, talán szerdán csaptam össze a kezem, hogy itt egy jó kihívás, jó technikákkal, ötletekkel és erről is lemaradok, illetve nem teszek meg mindent, hogy ne maradjak le. Persze, kifogás az akadt sok. De elhessegtettem és belevágtam. Egyéb kompromisszumot nem akartam tenni, nehogy a mennyiség a minőség kárára legyen.

Az első oldalam a Mónika gombos kihívására készült. És mivel Gyöngyvirágtól sok, szebbnél szebb gombot kaptam, úgy gondoltam, hogy akkor érvényesülnek a legjobban, ha nem is díszítem túl az oldalt. És meg kell azt is állapítanom, hogy ez az első olyan oldalam, ahol nem használok színes papírokat. Festettem, pecsételtem és a jól ismert fóliára nyomtatás, majd oldara való átvitelt alkalmaztam. És igen, tudtam, hogy strukturált alapon nem mutat annyira jól a pecsételés, mégis ennél maradtam. Egyre jobban bejön nekem ez a lezser-stílus. Szerintem jó lett, nekem ez tetszik az összes közül a leginkább.



A második oldalam Veka filmcsíkos freebiejével, címkéivel és digi-szalagjaival készült. Tetszett nagyon a technika, mégsem tudtam maradéktalanul megvalósítani. A cikk szerint fóliára kellett volna a digiben megszerkesztett képeket átvinni és majd azt festeni. De az én fóliámon összefutott a festék, kis maszatok lettek a fotók helyett. És többszöri próbálkozás után sem lett jobb. Igy maradt a papírra nyomtatás, majd kisollózás. Azóta azonban kaptam nyomtatható fóliákat Ágikától (köszönöm-köszönöm), így hamarosan azt is kipróbálhatom.

És nem tudom megállni, hogy nagy büszkeségemben az oldal témájáról is ejtsek pár szót. A nagy gyerekeim már egy ideje úszni járnak, igaz ezt csak akkor tehetjük, ha hazamegyünk Szentgyörgyre. De akkor aztán állandóan az úszódában vagyunk, ha a tanár bácsink kicsit is ráér. Matyi nagyon jól halad, nagyon ügyeskedik. És olyanokat is csinál, amit én nem merek, ezért állandóan izgulok is érte. Nagyokat ugrik a vízbe. Lemerül az aljára, összeszedi a bedobált formákat és feljöve a felszínre, leteszi a medence szélére, majd megint merül. Többet van a víz alatt, mint fennt. Fenntről csak azt látni, hogy kidob egy formát, vesz egy mély levegőt és elmerül jó pár, hosszú másodpercig...



A harmadik oldal pedig egy nagyon jó technikáról szól, a rejtett komment egy módszeréről, amit Erikától tanulhattunk. A scrapchaten nem tudtam részt venni, de olyan jó leírást kaptunk a módszerről, hogy könnyen elkészíthettem. Szóval, egy fotó alá rejtett, forgatható kommentről van szó, ami abszolút illett az oldalamhoz. Merthogy sok apró fotó mellé talán nem lett volna szerencsés egy nyílvános komment írása is, de így ez is megoldódott. Főleg, hogy a fényképek több helyszínen készültek, aminek dokumentálását szintén nem szerettem volna lehagyni. Régóta vártak ezek a fotók egy megfelelő feldolgozásra. Mert egy oldalt szentelni külön-külön minden képnek nagy luxus lett volna, de mivel az alkotás (mint a fotók témája) összefogta őket, gondoltam egy oldalra kerülhetnek. És így nem is maradna ki semmi a tavaszi élmények köréből sem.



és a forgatható rész:



És igen, varrtam, kézzel, mivelhogy a varrógépem olyan öreg, hogy zikk-zakk varrásra képtelen. Viszont ez a patch-technika így mutat jól...