madár-zavar

Áron alíg volt egy éves, és alíg tudott járni, beszélni, mindig megértette, hogy a madarakhoz el kell vinnem, ki kell vennem a babakocsiból és hagynom kell élvezkedni őt egy kicsit. Még csak annyit tudott mondani, hogy "hess, hess" és rohanni is az épp járni tanulók bizonytalaságával járt, inkább rohant, részeg ember módjára ingadozva. Így közelítve meg a galambokat és közben hallatta a hess-hessét. És csodálkozott nagyokat, hogy ha ő ennyire szereti a madarakat, akkor miért repülnek el tőle. Persze finom falatok mindig voltak a tarsolyukban, amivel vissza is csalogattuk őket. Mindannyiunk nagy megnyugvására.



A fotóra rendkívül büszke vagyok, nemcsak mert sikerült elkapni a pillanatot, hanem mert ez az első fotómanipulációm alanya. Kicsit lomoztam is, ami nem látszik annyira, mert a fotós nénink volt olyan kedves és levágta a sötét keretet. Szerencsére a túlexponálással még csínján bántam, így eléggé felhasználható a fénykép. DE, kitöröltem a nem-túl-kellemes részeket (egy sörösüveget, meg egy sétáló családot a háttérből) és mivel még senki nem mondta meg, hogy honnan, hát ezért a büszkeség.

Az oldal a "mint a régi szép időnkben" kihívásunkra készült. Ebben a hónapban a fonalak kerültek terítékre. Én egy hálót készítettem fonalból. Lyukasztottam a papírt, majd legalább két fonalat áthúztam a lyukon. Négy makraméboggal összeköttem, majd szétválasztottam, és tartva a hálómintát ismét bogoztam, válaszottam, majd lefűztem, a hátoldalon eldolgoztam. Valami ilyesmi sikerült: